Fogszabályozás-Orthodoncia-OsstemOrtho

A formatervezés, pontosabban az ipari formatervezés vagy dizájn mindazon tevékenység, amely az iparilag előállított tárgyi világ formai-esztétikai kialakításával foglalkozik leginkább annak érdekében, hogy a megformált eszköz funkcionálisan is hatékonyabb, illetve alkalmasabb legyen feladata ellátására.

A  formatervezés ötvözi az esztétikát, a formát, a funkcionalitást, és innovatív módon kiemeli tárgya egyedi tulajdonságait. A formatervezés fogalma természetesen szorosan kapcsolódik az orthodontiai bracketekhez is, különösen megfigyelhető volt ez az elmúlt évtizedek fejlesztése során, amikor mind a hagyományos, mind az önligírozó bracketek funkcionalitása, az esztétikai változásokon át az orvos- és páciensbarát innovatív dizájn megalkotása a cégek legfőbb üzleti versenyterepévé vált. A formatervezés a bracketdizájn területén is igazából akkor volt sikeres, ha egyben működtetési és funkcióváltással  is együtt járt, pl. az önligírozó bracketek megjelenése vitathatatlanul felpörgette a brackethez kapcsolódó formatervezést is. Jelen közlemény megírásának célja, annak tudatában, hogy a formatervezés hatalmas területet fog át – többek között az említett háromdimenziós tárgyakhoz alkalmazott és integrált rendszereket –, az információs technológiától, egészen az optimális működés módjáig ismertetni, valamint bemutatni a bracketdizájn újragondolásának a produktívabb, gazdaságosabb módját, a meghatározott feladathoz szükséges célorientált elemek harmonikus integrációjával elérhető újszerű funkcionalitást. Az új bracketdizájn koncepció, a technológiai követelmények, a biológiai és a higiéniás szükségletekhez ideális, de alakja, méretei, térfogata egyaránt a térbeli fogmozgatás biofizikai hatásainak bizonyosan forradalmian új integrációja az orthodontiában.

Anélkül, hogy időben a kezdetekig visszatekintenénk a fogszabályozó készülékek egyik fő elemének, a bracketeknek a fejlődéséig, elég kb. ötven évre visszanyúlnunk, amikor a multiband technikát a multibond, azaz a fogakra rögzítőgyűrű nélkül, közvetlen a fogfelszínre ragasztással is lehetővé vált a kapcsok rögzítése. A bracketdizájn forradalmi átalakuláson ment át, az új dizájn-részelem, a bracketbázis és annak a zománcfelszín irányába kialakított felszíne alapvetően befolyásolta a megtapadást. A fogszabályzó ívek által a fogmozgatás érdekében közvetített erőt akkoriban oldható drót, illetve elasztikus kötőelemek biztosították. Az ezredfordulóra nemcsak a bracket-bázis volt új dizájnelem, hanem az ún. önkötő (önligírozó) felépítmény dizájnja váltotta fel a szárnyas bracketeket. Az új felépítmény több ismert előnye gyors elterjedésükhöz vezetett, annak ellenére, hogy számos, itt felsorolni nem kívánt fogelmozdítási  lehetőség nem valósítható meg velük. Tény, hogy a kezdeti ív-bracket súrlódás hiánya, illetve minimális volta a kezelés indításakor látványos fogelmozdulásokhoz vezet ún. „kis erőkkel” is, de a befejezési adjusztálás, finombeállítás az esetek túlnyomó többségében szinte ellehetetlenül. Számos orvos ezt a problémát – ha a bracketdizájn lehetővé tette – úgy oldotta meg, hogy azon bracketeknél, amelyek néha alkalmasak voltak erre, az önzáró klippet eltávolította, és hagyományos drótligatúrás adjusztálással fejezte be az esetet. Ennek az eljárásnak nagy rizikója az volt, ha nem a megfelelő időpontban, illetve konstellációban távolította el az önzáró klippet, így ismét ugyanolyan önzáró bracketet kellett felragasztania. A bracketdizájn felépítmények két nagy területének előnyeit ötvözendő, utólag kézenfekvő megoldás volna egy konvertálható bracket-rendszer létrehozása. De egy olyan, amelyik oda- és visszaalakítható lenne, azaz önzáró, de szükség esetén ismét önzáróvá tehető anélkül, hogy az új bracketet kelljen adott esetben ismét felragasztani. Végül ennek a problémának a megoldása forradalmian új lehetőséget teremtett a fogszabályozásban, úgy, hogy a konverzió oda-vissza lehetségessé vált, bracketenként, szegmensenként, ahogy a kezelésorientált fogmozgatás megkívánja. Célunk volt, hogy ezt az új fogszabályozási lehetőséget az alábbiakban ismertessük. Egy passzív(nak tűnő) önligírozó bracketet mutatunk be (1. a–d ábrák).

1. a ábra: Bracket önzáró helyzetben.1. a ábra: Bracket önzáró helyzetben. 1. b ábra: A bracketslot nyitása és csukása.1. b ábra: A bracketslot nyitása és csukása. 1. c ábra: A titán konvertálható elem eltávolítása, a kapocs konvencionális twin bracketté alakítása a titán önzáró elem eltávolításával.1. c ábra: A titán konvertálható elem eltávolítása, a kapocs konvencionális twin bracketté alakítása a titán önzáró elem eltávolításával. 1. d ábra: Az eltávolított titán önzáró  elem visszahelyezése.1. d ábra: Az eltávolított titán önzáró elem visszahelyezése.

A kezelés menete hasonló a konvencionális önligírozó rendszerekéhez, kezdeti gyors fogmozgás kis erőkkel, de elmarad az adjusztálás az önligírozó bracketrendszereknél megszokott elhúzódó, sokszor kompromisszumos interkuszpidációval lezárt esete. A bemutatott bracketrendszernél aktív, illetve passzív típusú önligírozó rendszereknél szokásos különbségtétel sem indokolt, hiszen a szuperelasztikus konvertáló-elem aktív funkciót is betölt. Nem acélból készült, ezért ezt a tulajdonságát a kezelés végéig „vastag” ívek esetén is megtartja, sőt, passzív önligírozó jellegével inkább a kezelés kezdetén lehet számolni, ami a Damon-rendszerhez hasonló ebben a szakaszban. Az alábbiakban néhány esettel illusztrálnánk a fentiekben leírtakat (2–4. ábrák).

2. ábra: Ectopiás szemfog helyrevitele extractio nélkül, „lágy erőkkel” Damon szerint, majd a két fogsor hagyományos illesztése, a középvonal beállítása.2. ábra: Ectopiás szemfog helyrevitele extractio nélkül, „lágy erőkkel” Damon szerint, majd a két fogsor hagyományos illesztése, a középvonal beállítása. 3. ábra: Class I. primer torlódás és szűkület gyors megoldása Damon szerint, diszartikulációval, 12 hónap elteltével az eset befejezése a fogsorok precíz illesztése, konvencionális othodontiai módszerekkel.3. ábra: Class I. primer torlódás és szűkület gyors megoldása Damon szerint, diszartikulációval, 12 hónap elteltével az eset befejezése a fogsorok precíz illesztése, konvencionális othodontiai módszerekkel. 4. ábra: Jobb oldalon „super Class III.”, bal oldalon „half step” Class II. moláris reláció, 12-es fog ectopia és torzió megoldása önligírozó és azt követően az occlusio beállítása hagyományos adjusztálással.4. ábra: Jobb oldalon „super Class III.”, bal oldalon „half step” Class II. moláris reláció, 12-es fog ectopia és torzió megoldása önligírozó és azt követően az occlusio beállítása hagyományos adjusztálással.

A bemutatott esetekből a legfontosabb tanulság, hogy a bracketrendszert a Damon szerinti „frikció-mentes” kezdeti gyors fogmozgatási lehetőség kihasználása után azonnal a hagyományos adjusztálási folyamatra térhetünk át anélkül, hogy az önligírozó bracketjeink orientált, finom fogbeállításra alkalmatlan voltával kompromisszumos megoldásokba kényszerülnénk a készülék eltávolítása érdekében.

Összegezve: Közvetlen az ezredforduló előtt bevezetett és azóta széles körben elterjedt önligírozó bracketdizájnú rendszerek általában csökkentik a székidőt, ritkítják az orvos-beteg találkozásokat is. Használatuk szakmailag azonban számos problémát vet fel, ezért a hagyományos ligatúrák felhelyezésével működtetett dizájnú braket-rendszereket mégsem szorították ki a piacról. Pusztán ennek a ténynek az elemzésével számos, mondhatni tanulmányok tömege foglalkozik, ezért az okok részletezése külön közlemény témája lehetne. A lényeg, hogy újabban használatba került egy olyan konvertálható bracketrendszer, amelyik rendelkezik az önligírozó rendszerek összes előnyével úgy, hogy a kezelés menetében, ha szükséges, a szerkezet bármikor hagyományosan ligatúrázható, twin bracketté alakítható, de ami a legfontosabb: egy elvégzett, amúgy az önligírozó bracketekkel aligha végrehajtható művelet(sor) után a fog vagy fogcsoport ismét integrálható egy alapvetően önligírozott rendszerrel kezelt fogív egészébe (és fordítva). Éppen a konverzió kettőssége oda-vissza volta a nagy és új lehetőség a fogszabályozásban, ami vélhetően egy új fejezetet indíthat el a konvencionálisan ligatúrázott és az önligírozó bracketeket preferáló – egyiket sem ok nélkül – két tábor között, azáltal, hogy mindkét rendszer előnyeinek kihasználására mód nyílik. Nem kizárt, ahogy az önligírozó rendszerek tömeges alkalmazásának gyors, alig két évtizedes elterjedése után ismét átírják a tankönyveket, a bracketdizájn felépítményének két, idáig használatos nagy területének kombinációjával, illetve szintézisével új szemlélet és ennek révén új kezelésvezetési lehetőség nyílhat meg a fogszabályozásban.

5. a ábra: Az amúgy kifogástalan szájhigiéné mellett, az önzáró bracketklipp alatt a tisztíthatatlanság okán, debris halmozódik fel, ami nem a páciens hibája, hanem ezeknek a brackettípusok a velejárója.5. a ábra: Az amúgy kifogástalan szájhigiéné mellett, az önzáró bracketklipp alatt a tisztíthatatlanság okán, debris halmozódik fel, ami nem a páciens hibája, hanem ezeknek a brackettípusok a velejárója. 5. b ábra: A ritkább orvos-beteg találkozások miatt a klippek alatt felhalmozódott plakk-konglomerátum teljes eltávolítása kizárólag az ív kikötését követően csak a  bracket-slot bikarbonátos szórófejjel történő tisztításával lehetséges. Ezt az procedúrát az önligírozó bracketekkel kapcsolatban előnyként feltüntetett „rövid” székidőbe nem szokták beleszámítani, pedig időigényes művelet, vagy talán azért nem, mert ez a tisztítás a legtöbbször elmarad.5. b ábra: A ritkább orvos-beteg találkozások miatt a klippek alatt felhalmozódott plakk-konglomerátum teljes eltávolítása kizárólag az ív kikötését követően csak a bracket-slot bikarbonátos szórófejjel történő tisztításával lehetséges. Ezt az procedúrát az önligírozó bracketekkel kapcsolatban előnyként feltüntetett „rövid” székidőbe nem szokták beleszámítani, pedig időigényes művelet, vagy talán azért nem, mert ez a tisztítás a legtöbbször elmarad.

A kezeléstechnikai világújdonság lehetőségén túl, a konvertálható bracketek záróklippdizájnja pl. bizonyítottan forradalmian új szájhigiénés előnyöket is biztosít az önzáró bracketekhez képest. A különleges minőségű nikkel-titán klipp rugalmassága és kiváló csúszómechanikája olyan kiképzésű, hogy a bracket(slot) a konvertálóelem alatt is tisztul, illetve tisztítható, ellentétben más önzáró brackettel, ahol a záróklipp alatt a leggondosabb tisztítás mellett is ételmaradék, nyálfehérje-precipitátum halmozódik fel, ami az önligírozó készülékek által keltett, ismert halitózis (szájszag) fő oka (5. a–b ábrák).

Dr. Végh András

CANADA ISSUED AN UPDATED MEDICAL DEVICE LICENSE FOR ALIGN TECHNOLOGY’S INVISALIGN PALATAL EXPANDER SYSTEM.

Align Technology announced that Health Canada issued an updated medical device license to Align for its Invisalign Palatal Expander System. The updated license is for broad patient applicability, including growing children, teens, and adults (with surgery or other techniques). The Invisalign Palatal Expander System is available on a limited basis in Canada.

The Invisalign Palatal Expander System is a direct 3D printed device based on proprietary and patented technology. Invisalign Palatal Expanders are intended for use in rapid expansion and subsequent holding of skeletal and/or dental narrow maxilla (upper jaw) with primary, mixed, or permanent dentition during treatment of patients. The Invisalign Palatal Expander is Align’s first direct 3D printed orthodontic device and provides a safe, comfortable, and clinically effective alternative to traditional palatal expanders that require manually turning a screw in the device in the mouth daily to achieve expansion.

The Invisalign Palatal Expander System consists of a series of removable devices staged in small increments of movement to expand a patient’s narrow maxilla to a position determined by their treating doctor. Each direct 3D printed device is customized to the patient’s unique anatomy based on an iTero intraoral digital scan. A palatal expansion treatment plan and device design are then developed using Align’s proprietary AI-driven orthodontic software.

Combined with Invisalign First aligners, Invisalign Palatal Expanders provide doctors with a full early intervention treatment solution for Phase 1 treatment, an early interceptive orthodontic treatment for young patients. Phase 1 treatment is traditionally done through arch expanders or partial metal braces, before all permanent teeth have erupted – typically at ages 6 through 10. Invisalign First clear aligners are designed specifically to address a broad range of younger patients’ malocclusions, including shorter clinical crowns, management of erupting dentition, and predictable dental arch expansion.

“Phase 1 or early interceptive treatment makes up 20% of orthodontic case starts each year and is growing,” said Mitra Derakhshan, DDS, MS, Align senior vice president, global clinical. “Together with Invisalign First aligners, Invisalign Palatal Expanders provide doctors with a solution set to treat the most common skeletal and dental malocclusions in growing children. The addition of mandibular advancement features to Invisalign aligners also provides doctors with more options for treating skeletal and dental jaw imbalances and bite correction for their growing patients during their teenage years.”

The Invisalign Palatal Expander System is pending pre-market notification 510(k) clearance by the U.S. Food and Drug Administration and is not yet available in the United States. It is expected to be available in other markets pending regulatory approvals starting in 2024.

ORTHOFX LAUNCHED AN INITIATIVE TO HELP CUSTOMERS OF THE NOW DEFUNCT SMILEDIRECTCLUB CONTINUE THEIR TREATMENT.

OrthoFX launched a comprehensive initiative to aid patients affected by SmileDirectClub’s abrupt closure.

Recognizing the unsettling situation faced by SmileDirectClub’s 2 million present and past patients, OrthoFX is committed to ensuring a seamless transition by giving impacted customers in-person care through its select network of doctors to continue their treatment with confidence.

OrthoFX’s initiative includes the following services exclusively for SmileDirectClub patients:

  • Free consultations and treatment assessments: OrthoFX will conduct complimentary consultations and treatment assessments, ensuring personalized plans for a smooth transition from SmileDirectClub’s ongoing treatment.
  • Matching treatment progress: Leveraging advanced AI technology and expert teams, OrthoFX will match patients’ current treatment progress, minimizing the need for additional aligner sets or extended treatment periods.
  • Special financial assistance: Recognizing the financial strain of unexpected treatment changes, OrthoFX offers special financing options and flexible payment plans to assist SmileDirectClub patients in affording their new treatment.
  • Dedicated support team: OrthoFX has assembled a dedicated support team specifically trained to address the unique needs and concerns of SmileDirectClub patients, ensuring a seamless transition to OrthoFX’s system.
  • Access to innovative polymers: OrthoFX’s FDA-cleared and patented next-generation aligner polymers improve patient compliance and reduce refinements and treatment duration while enhancing patient comfort.

OrthoFX is making its service available to SDC’s patients through its national network of doctors that specialize in delivering high-quality care. Powered by polymer science and AI software innovations, The company blends in-person and remote care seamlessly to provide patients with a superior treatment experience.

“We believe that these unforeseen circumstances should not compromise access to quality and ethical, clear aligner therapy,” says Ren Menon, co-founder of OrthoFX. “We are committed to supporting SmileDirectClub patients during this difficult time and helping them navigate the uncertainty surrounding their treatment. If you are a SmileDirectClub patient who needs an alternate solution that is led by a Doctor, we’re happy to help. Contact us at orthofx.com/SDC.”

Patients affected by SmileDirectClub’s closure can visit: www.orthofx.com/SDC

A fogszabályozásban számos tényező befolyásolhatja a terápiás döntéseket. Például a fogszabályozó orvosok néha pontatlanul értelmezik a tudományos adatokat, és előfordulhat, hogy nem objektív kritériumok alapján döntenek arról, hogy végeznek-e invazív kezelést vagy foghúzást. A fogszabályozás egyszerűsítésére törekedve amerikai kutatók nemrégiben feltaláltak egy mesterséges intelligencia (AI) eszközt, amely második véleményt ad, és segít a klinikusoknak kiválasztani a páciensek számára legjobb kezelési lehetőségeket.

A mesterséges intelligenciának egyre több alkalmazási területe van a fogászatban, és segíthet a fogorvosoknak a diagnózis, a kezelés kivitelezésének és tervezésének, valamint a klinika napi irányításának precízebbé tételében. Segíthet a betegek virtualizálásában is, és óriási potenciállal rendelkezik a klinikai munkafolyamatok javításában. A fogszabályozás területén a mesterséges intelligencia segíthet a fogszabályozási kezelések diagnosztikai pontosságának javításában, ezáltal javítva a munka minőségét.

„Ha két ortodontus ül egy szobában, akkor a diagnosztizált betegek 50%-ánál nem értenek egyet, különböző mértékben” – mondta Dr. Madhur Upadhyay, a Connecticuti Egyetem Fogorvosi Karának ortodontia docense egy sajtóközleményben. „Mindenki ugyanazt a szakirodalmat olvassa, de talán különböző módon értelmezi azt. A mesterséges intelligencia nagyon szépen el tudja végezni ezt a munkát – elsajátítja a szakirodalmat, majd úgy értelmezi, hogy talán pontosabban értelmezi, mint ahogyan a legtöbben értelmezzük” – tette hozzá.

Az újszerű algoritmus az orvosi szakirodalom és a szakértői döntések mély hálózatából származó adatokat használja fel, és jelzi, hogy egyetért vagy nem ért egyet a fogszabályozó orvos elemzésével, így vagy megerősíti a klinikus diagnózisát, vagy rámutat arra, hogy az eltérés forrásának meghatározásához további megfontolásra van szükség. Összesen 14 különböző elsődleges és alternatív kezelési lehetőséget kínál.

A pontatlan diagnózisok olyan fogászati problémákat eredményezhetnek, mint az állkapocsfájdalom, a csontvesztés és az ínyvisszahúzódás, amelyek esetleg csak évekkel az előírt kezelés után alakulnak ki, ami megnehezíti az összefüggés megállapítását. Dr. Upadhyay úgy véli, hogy az AI-eszköz segíthet elkerülni a fogszabályozó kezelés bizonyos káros hatásait. „Tegyük fel, hogy egy olyan páciensnél húzunk ki fogakat, akinek nem volt szüksége fogak kihúzására. Vagy tegyük fel, hogy egy páciensnél szükség volt fogak kivételére, de ön nem húzott ki fogakat. Ez veszélyeztetheti a fogak, a csont és a környező struktúrák szerkezeti integritását” – jegyezte meg.

A betegek eredményeinek javítása mellett az algoritmus a tervek szerint értékes időt szabadít fel a szolgáltatók számára, lehetővé téve számukra, hogy több beteget diagnosztizáljanak a pontosság veszélyeztetése nélkül. A kutatók már keresték a mesterséges intelligencia algoritmus szabadalmaztathatóságát és kereskedelmi forgalomba hozatalát.

„Az emberi erő jelentős része pazarolódik olyan hétköznapi feladatok elvégzésére, mint az ábrák kivágása, az ábrák méretének módosítása, néhány vonal meghúzása az értelmezésükhöz – ezek eléggé alapvető dolgok” – jegyezte meg Dr. Upadhyay. „Egy rendszernek automatikusan képesnek kellene lennie erre.”

A fogszabályozás után előfordulhat, hogy a fogak vándorolni kezdenek. Amikor a fogszabályozó készülék lekerül a fogakról, a fogak megpróbálnak visszaállni a fogszabályozás előtti állapotba. Ennek a fogvándorlási folyamatnak a megakadályozására fejlesztették ki a retenciós készüléket.
Egy fog a helyzetét csak erőbehatástól változtatja. Ha a fogszabályozás által elért harapás eredménye az állkapocsízületek központi helyzete, akkor minden zárás után reflexesen ellazul az izomzat és kinyílik a száj. Ilyenkor semmiféle erő nem lép fel, ami a fogak vándorlását okozná.
A hibás harapás jellemzője az ízületi fej kényszerhelyzete. Az ízületi fej kényszerhelyzete aszimmetrikus izomfeszülést eredményez.
Amennyiben az aszimmetrikus izomfeszülés kompenzálása – például stressz miatt – nem működik, az izomzat akaratlan harapás-korrekciót végez. Ez a fogcsikorgatásban (bruxizmus) nyilvánul meg. Az izomzat rendezni igyekszik az aszimmetrikus izomfeszülést az állkapocs kimozdításával a nagyobb izomfeszülés irányába. Miután az új helyzetben a fogágyreceptorok csak az egyik oldalon jeleznek, az izomzat visszaviszi az állkapcsot a kiindulási helyzetbe. Majd kezdődik mindez elölről. A fogcsikorgatás/fogszorítás során fellépő erők mozdítják ki a fogakat.
Ez a magyarázata annak, hogy amíg a nap 24 órájának kétharmadában nem vándorolnak a fogak, mégis megteszik ezt a nap egyharmadában, az alvás alatt.
Mershon már 1926-ban felhívta a figyelmet a retenciós készülék szükségtelen voltára, ha a fogszabályozás eredménye jó: “Placing a retainer is making a confession that we have established a disharmony” (A retenciós készülék alkalmazása vallomás amellett, hogy tönkretettük a harmóniát.)
Célszerű retenciós készülék alkalmazása helyett a harapás bemérésével, beállításával lezárni egy fogszabályozó kezelést a retenciós készülék alkalmazása helyett.
Mitől vándorolnak a fogak?
A panoráma röntgenfelvételen látható 31 éves hölgynek három éve még nem volt a frontfogai között diasztéma.
A fogak kizárólag erőbehatástól változtatják helyzetüket. Fogvándorlást a fogszabályozás során alkalmazott-, valamint a fogszorítás során fellépő erők okoznak.
A jó harapás (centrális okklúzió) – jellemzője a condylusok központi helyzete (CR) – kiváltja a reflexes izomelernyedést.
A hibás harapás condylus-kényszerhelyzetet okoz.
A rágószerv egy önszabályozó rendszer. Condylus-kényszerhelyzetet okozó harapás esetén a rágóizomzat keresi azt az okklúziót, amely az ízületek centrális relációját eredményezi. Az akaratlan harapáskorrekció a bruxizmusban nyilvánul meg.
Amennyiben az állkapocs elmozdítását a fogak gátolják, fogszorítás jön létre. A fogszorítás fogvándorláshoz vezethet.
Amennyiben egy fogszabályozás által elért harapás eredménye az állkapocsízületek központi helyzete (centrális okklúzió), akkor minden zárás után reflexesen ellazul az izomzat és kinyílik a száj. Ilyenkor semmiféle erő nem lép fel, ami a fogak vándorlását eredményezné.
A fogszorítás során fellépő erőktől származó fogvándorlást hivatott a retenciós készülék megakadályozni.
Mershon már 1926-ban felhívta a figyelmet a retenciós készülék szükségtelen voltára, ha a fogszabályozás eredménye jó.

Hölgy páciensem az első konzultáció során tipikus kórtörténetet vázolt fel: Gyermekkora óta szeretett volna fogszabályozó készüléket, hiszen mindig is zavarta a class 2-es eltérésnél tipikusan jellemző nagy overjet (1-3. képek), és természetesen az ezáltal kifelé álló felső metszőfogai, részben a felső metszők protrúziója, részben pedig a disztálisan elhelyezkedő mandibula miatt.

1. kép 2. kép 3. kép

Annak ellenére, hogy több fogszabályozó szakorvosnál is járt az évek során, de mivel saggitális eltérése és az alsó metszőfogak torlódása miatt négy kisőrlőfog extrakcióját, illetve emellett sokszor állcsont műtétet is javasoltak neki, nem vágott bele a kezelésbe (4-5. képek).

4. kép 5. kép

A fogorvosa – nagyon helyesen – felhívta a figyelmét, hogy parodontális státusza is valószínűsíthetően romlani fog az eltérése miatt, újabb kört futott, immár 39 évesen, de még mindig premoláris fogak húzása és állcsontműtét nélkül szerette volna a fogszabályozást.

Az esztétikai kezelési céloknál a Pitts elvek szerint a legfontosabb fogak a felső, középső metszők, a cél ezeknek a tökéletes pozícióba állítása. A legfontosabb, hogy a felső, középső metszők labiális felszíne merőleges legyen a Frankfurti Horizontálisra, vagyis természetes fejtartásnál (Natural Head Position) párhuzamos legyen a vertikális síkkal (6. kép). Ehhez az ideális pozícióhoz képest minél protrudáltabbak a felső metszők, annál laposabb, szemből nézve kevésbé ívesebb lesz a mosolyvonal, másrészt optikailag a metszők hossza is rövidül, azaz a Vertical Incisor Display (Metszőfog láthatóság) csökken. A miniesztétikai, vagyis a mosolyesztétikai eredmény szempontjából egyik jelenség sem kívánatos. 

6. kép

A mikroesztétika (a fog- és ínyesztétika) is szorosan hozzátartozik az esztétikai paraméterekhez, ennek tökéletesítése is minden esetben a célok közé tartozik fogkontúrálással vagy esztétikai fogászati felépítéssel, továbbá interproximális redukcióval és szükség esetén lézeres ínykontúrálással (7. kép).

7. kép

A kezelést Pitts-21-es fogszabályozó készülék alkalmazásával végeztük el. A felső fogíven mosolyvonal beállító esztétikai (Smile Arc Protection – SAP), az alsó fogíven a Spee görbe kiegyenlítését szolgáló funkcionális bracket pozicionálást alkalmaztunk. Előbbi elengedhetetlen a szép, íves mosolyvonal kialakításához, utóbbi pedig az alsó fogsor mezializálásához, és így az első osztályú sagittális okklúzió kialakításához. 

Az alsó metszők torlódásának feloldására tolórugókat alkalmaztunk az első hónapban (8. kép)

8. kép

A protokollok szerves része a mesterséges harapásemelés, melynek segítségével – mintegy kivéve a rágóerők fogmozgatásokat akadályozó hatását – segítjük fogszabályozó rendszer működését.  Ezek a ragasztásnál az alsó 7-esekre, majd később a felső 4-esekre kerültek (9. kép). 

9. kép

A harapást beállító elasztikus gumihúzásokat, mint minden kezelésnél, ebben az esetben is folyamatosan, az egész kezelés alatt 24 órában (étkezések kivételével) viselte a páciens. Segítségükkel történt az alsó fogsor mezializálása, és a harapásemelésben is fontos a szerepük a disztálharapás korrekciója során. Az utolsó hónapokban az okklúziós finomítások is részben a segítségükkel történnek az ívhajlítások mellett (10. kép).

10. kép

A fogkontúrálás és az interproximális redukció alkalmazásával a mikroesztétikai részletek tökéletesítése is megtörtént (11. kép).

11. kép

A kezelés mindössze 16 hónapig tartott, megtörtént a rágófunkció helyreállítása, és az esztétikai végeredmény sokéves várakozás után valóban fordulópontot jelentett páciensünk életében (12-14. képek).

12. kép 13. kép 14. kép

A fogszabályozás aktív fázisa után minden kezelésnél a retenció, a passzív helyben tartó fázis legalább annyira fontos, mint az előtte történtek, továbbá a fogak pozíciójának, de a beállított harapás stabilitásának a segítése is. 

Előbbi elérésében az ún. essix retainerek, az egy fogívre kiterjedő mélyhúzott sínek tartják a felső és alsó fogívben a fogakat a beállított pozíciójukban, a felső és alsó frontfogakra orálisan ragasztott fix retainerek mellett (15. kép).

15. kép

A harapás sagittális rögzítésében elengedhetetlen szerepe van az ún. Pitts Izom Tréning Splintnek, amelyben a páciens összeharap, így az megakadályozza az alsó fogsor visszamozdulását a disztálharapásos helyzetbe (16. kép).

A TAD-ok, más néven miniimplantátumok, nagy segítséget jelentenek a fogszabályozó szakorvosok számára. Az implantátumok behelyezése nem bonyolult, akár azonnal terhelhetőek, egyszerű a használatuk és az eltávolításuk sem igényel invazív beavatkozást. Mint tudjuk, a fogszabályozó kezelés alatt kétféle erő keletkezhet. Az egyik a fogakat a fogszabályozó szakorvos által kívánt pozícióba mozgatja, a másik ezzel egy időben, de ellentétes hatással bizonyos fogakat helytelen pozícióba kényszeríthet. Éppen emiatt fontos a horgonylat megtervezése, melyet a nemkívánatos fogmozgás ellenerejeként definiálhatunk.

A horgonylat megtervezése függ a fogszabályozó készülék típusától, az alkalmazott technikától és a készülék által kifejtett erőktől. Hagyományosan a fogakat, illetve az extra- és intraorális készülékeket használták a horgonylat fokozására. Azonban ezek nem képesek tökéletes horgonylatot biztosítani, emiatt mindig számítani kellett nemkívánatos fogelmozdulásokra. Ebből adódóan régóta keresték a megfelelő eszközt, mely képes abszolút horgonylatot biztosítani a fogszabályozó kezelések alatt. Manapság a legelterjedtebb ilyen eszközök az úgynevezett miniimplantátumok, melyek az ideiglenes horgonylati eszközök csoportjába tartoznak.

A miniimplantátumok nagy előnye, hogy alkalmazásuk nem függ a páciens együttműködésétől, mégis képessé teszi a fogszabályozó szakorvost, hogy egyszerűbben, biztosabban és hatékonyabban oldjon meg bizonyos fogazati eltéréseket. A miniimplantátumok klinikai sikerességének a kulcsa a megfelelő primer stabilitás elérésben rejlik, mely az alábbi tényezőktől függ:

  1. A csontszövet minősége, ahova a miniimplantátumot behelyezzük (a csont szerkezete és vastagsága, illetve a kortikálisának vastagsága)
  2. A miniimplantátum felépítése
  3. A miniimplantátum behelyezésének technikája

Ha elértük a megfelelő primer stabilitást (a miniimplantátum nem mozgatható közvetlenül a behelyezést követően), a miniimplantátum körüli csontátépülés és átalakulás következtében létrejöhet az úgynevezett secunder stabilitás. A megfigyelések alapján a primer stabilitás 4-6 hét után ugyan csökken, de a secunder stabilitás a 2. és 3. hét között az osteokonduktív folyamatok miatt megnő. (1. ábra)

1. a ábra: Frontfogak retrakciója miniimplantátum segítségével, mint direkt horgonylat.

Amennyiben nem érjük el a megfelelő primer stabilitást, úgy feszültség keletkezhet a miniimplantátum és a csontszövet találkozásánál, ami mineralizált kapcsolat helyett fibrózus szövet kialakulását eredményezi. A miniimplantátum hosszú távú sikerét tekintve, mind a primer és mind a secunder stabilitás elengedhetetlen.

Fontos tervezési szempont az implantátum kiválasztásánál az íny vastagsága. A szájüregben néhány területet leszámítva, mint például a retromoláris terület, a gingiva átlagos vastagsága 1,25 mm. Ahhoz, hogy elérjük a megfelelő stabilitást, a miniimplantátum csonton kívüli és csonton belüli részéinek az aránya legalább 1:1 kell hogy legyen. Következésképpen, Poggio és munkatársai 6-8 mm hosszú minicsavarok használatát ajánlják, Costa ezzel egybevágóan 6-10 mm hosszúságúakat javasol. Ezen megállapításokra alapozva hosszabb miniimplantátumokra nincs is szükség, kivéve néhány speciális esetet. Általánosságként elmondható, hogy a maxillába helyezett minicsavarok hossza 8-10 mm közé kell hogy essen, a mandibulába a jobb csontsűrűség miatt a 6-8 mm is elegendő.

1. b ábra: Szemfog retrakció miniimplantátum segítségével mint indirekt horgonylat.

Al-Joubori és Al-Chawoosh vizsgálatai szerint a leggyakrabban használt minicsavarok a 8 mm hosszúságúak mind a maxilla, mind a mandibula területén. Keim és munkatársai által végzett kérdőíves kutatás eredményei alapján a miniimplantátumok használatának fő indikációja azonos mértékben volt a szkeletális horgonylat igénye, a disztalizáció, a mezializáció, illetve az intrúzió. Egy Hyde és munkatársai által végzett kutatás szerint a minicsavarok használatának fő okai a mezializáció, a szkeletális horgonylat, és a supraocclusioban lévő fogak intrúziója.

Buschang és munkatársai a csavarokat úgy jellemzik, mint amiket leggyakrabban a fogak testes mozgatásokhoz, a fogfelállításhoz és az intrúzióhoz használnak.

Ezzel párhuzamosan Papageorgiou és munkatársai által nemrég publikált irodalomkutatása szerint a miniimplantátumok sikertelenségi rátája igen alacsony, 13.5%-os volt.

Hasonló eredményeket közöl több szakértő kutatása is, mint például a 2010-ben Crismani és munkatársai által végzett tanulmány, ami a minicsavarok klinikai sikerességét 83%-ban állapította meg. Az előbb említett tudományos tényeknek és annak köszönhetően, hogy a miniimplantátumok egyszerű behelyezés, azonnali terhelés és kooperáció nélkül képesek abszolút horgonylatot biztosítani kezelés közben, így túllépve a hagyományos orthodontia határait, egyre népszerűbbé válnak a fogszabályozó szakorvosok körében.

A bemutatott minicsavarok sikeressége számos tényezőtől függ. Fontos a helyes behelyezési terület kiválasztása, a csavar megfelelő hossza és átmérője, a miniimplantátum behelyezési szöge és a csavar primer stabilitásának elérése.

Lényeges,

Mini implant

Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December
close Kosár
close Kosár